Ideje írnom a repülőgépről, amivel Namíbiában repülni fogok. Íme egy szép fotó róla itt alant:

Hát nem gyönyörű?

Őnagysága (szó szerint!) egy kétüléses vitorlázógép, a típusa ASH 25 Mi. Az Alexander Schleicher cég gyártotta (innen az "AS"), és Martin Heide tervezte (innen a "H"). Az "M" arra utal, hogy ez egy motoros vitorlázó, azaz a törzséből felülre kinyitható egy légcsavar, miközben az azt forgató motor a törzsben marad. Ez egy 300 köbcentis, 56 lóerős (ez majdnem 200 lóerő/liter!), injektoros (innen az "i"), egyhengeres egyrotoros Wankel(!)-motor. A Wankel-motornak nagy előnye, hogy viszonylag kis térfogatba és súlyba tud nagy teljesítményt sűríteni. (Abban biztos vagyok, hogy a Wankel-motor földönkívüli technika, amit az ufóktól tanultunk, mert földi ember ilyen trükkös szerkezetet nem tud kitalálni.) A motor teljesítménye bőven elég ahhoz, hogy a gép saját erejéből is fel tudjon szállni, azaz ez nem csak ún. "hazatérő" motor.

Az ASH 25-öt háromféle szárnyfesztávolsággal gyártották: 25 méter (de a "25" a típusnévben nem innen jön), 25.6 méter, és 26 méter; Christian gépe ez utóbbi. Ezekkel a szárnyakkal a gép siklószámára a gyár szerényen csak annyit ír, hogy "kb. 60". (Mint amikor régebben a Rolls Royce az autóinak motorteljesítményét firtató kérdésekre csak annyit válaszolt, hogy "elegendő".) Ez a hatvan felfoghatatlanul nagy szám: azt jelenti, hogy például ha Budapest felett olyan magasan lenne, mint ahol az utasszállító gépek járnak, azaz ~10000 méteren, akkor onnan el tudni siklani akár Münchenig. (Egy utasszállító gép Bécsig talán ha elérne álló hajtóművekkel.) A gép üres súlya kb. 490 kg, max. 120 liter vizet lehet bele tölteni, a maximális felszállósúlya pedig 750 kg. E három értékből könnyen kiszámolható, hogy tele vízzel a két pilóta és a két ejtőernyő max. 140 kg lehet. Nos, én ejtőernyőstül kb. 90 kiló lehetek, Cristian pedig még nálam is súlyosabb egyéniség, úgyhogy azt hiszem, nem fogunk tele vízzel repülni. A nagy súlya és a hosszú szárnya miatt viszont nem túl fordulékony az ASH 25. Az ember becsűr, mert fordulni szeretne, a gép meg egy kicsit gondolkodik, hogy ez a pilóta vajon jól meggondolta-e ezt a dolgot... Aztán utána elkezd fordulni. Kicsit olyan, mintha egy terhes hattyúval repülne az ember, de megszokható. Ettől eltekintve nagyon jó gép. Az ívelőlapja sokat segít a termikelésben és a siklásban. Apropó siklás: ott csak megy és megy előre... 200 km/h óránál még mindig 25-öt siklik. A maximális engedélyezett sebessége amúgy 285 km/h.

És hogy a cím miért Delta Delta? A fenti fotón látszik, hogy a gép farkára, a függőleges vezérsíkra egy fel van festve egy "DD". Ez a gép ún. farokjele, amit a versenyeken (de néha informálisan azon kívül is) a gép megszólítására használnak. Ez nem keverendő össze a gép hivatalos lajstromjelével ("rendszámával", ha úgy tetszik), ami D-KXDD; ez is fel van festve a törzs két oldalára és a szárny aljára. Ebből az első "D" azt jelenti, hogy a gép Németországban van lajstromozva. Az Európai Unión belül semmi akadálya sincs annak, hogy egy adott országban (jelen esetben Ausztriában) repülő gép egy másik országban legyen bejegyezve. (Bár így lenne ez az autókál is... de ott ugyebár kell a költségvetésnek az adóbevétel.) Így kicsit talán macerásabb az évenkénti felülvizsgálat, de pl. a német légügyi hatóság emberei nem csak Németországban tevékenykednek, hanem meghatározott időpontokban átruccannak pl. Ausztriában és Franciaországban, hogy az ott repülő német gépek átnézése után ráüthessék a pecsétet a papírokra. Bár a magyar hatóság is ilyen rugalmas lenne... De velük kapcsolatban a "rugalmasság" az utolsó szó, ami az ember eszébe jut. A lajstromjelből a "K" azt jelenti, hogy ez egy motoros vitorlázó, azaz minden német motoros vitorlázó lajstromjele "D-K..." kezdetű. A többi három betű már egyéni azonosító. A lajstromjellel ellentétben farokjelnek, ami egy 1, 2, vagy 3 karakteres betű/szám-kombináció lehet, viszont a gép tulajdonosa azt választ, amit akar. Néhányan a monogrammukat (egészséges egoizmus...), néhányan a lajtstromjel utolsó két vagy három betűjét/számát (mint Christian is), néhányan valami teljesen mást.

És hogy hogyan lesz a DD-ből Delta Delta? Nos, a repülésben is előfordul, hogy rádiózás során valamit betűzni kell, például a lajstrom- vagy a farokjeleket. A félrehallások elkerülése érdekében minden betűnek megfelel egy szó, csak itt nem Aladár, Béla, Cecil, Dénes, stb. a kód, hanem Alfa, Bravo, Charlie, Delta, stb. Így lesz a DD-ből Delta Delta. Viszont ennek a gépnek van egy másik beceneve is: Daffy Duck (lásd itt balra). A fenti fotón is halványan kivehető a függőleges vezérsík tövébe felfestett repülő szárnyas... Úgy látszik, hogy a bécsújhelyi repülőtéren hagyomány vicces nevet adni a repülőknek, mert az ottani MM (egy Libelle) a Mickey Mouse, a CC (egy Ventus) pedig a Charlie Chaplin névre hallgat.

Bónusz videó: a Delta Delta Bécsújhelyen (Wiener Neustadt) repül. Én is kb. ugyanazt fogom majd látni a hátsó ülésben, mint a videót készítő Bastian. Elöl kormányoz Christian.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.