Frankfurt megalapításakor a hely kiválasztásánál az időjárás aligha volt szempont, ugyanis míg itt pocsék idő van (szemerkélő eső, alacsony felhőalap, már-már köd), addig 100 km-rel délebbre még egész tűrhető volt az idő. Hát igen, akkor régen nem gondolták volna, hogy egyszer itt egy repülőtér lesz. De lett, és most én is itt vagyok. Miután sikeresen leparkoltam az autót (volt szabad hely bőven), fellifteztem a terminálba. Mit ad Isten, pont azt a liftet sikerült kiválasztanom, ami az Air Namibia check-in pultjától 5 méterre rakott ki az indulási szinten. A becsekkolás tehát jól indult, de kevésbé jól folytatódott: a kedves hölgy közölte, hogy a rossz idő miatt a gép Münchenben szállt le (ezt tudtam), és még mindig ott van (ezt nem tudtam), úgyhogy 20:25 helyett az indulás előreláthatólag hajnali 2-re tolódik. Hű de boldog lettem... Egy kis öröm az ürömben, hogy legalább megvacsoráztatott minket az Air Namibia a reptér melletti egyik hotelben.

További fájdalomdíjként megleptem magamat karácsonyra egy 1:200-as Lufthansa A380 modellel a Lufi reptéri boltjából (ott olcsóbb volt, mint a weben). Ez nem az az "összeragasztom, lefestem, és kiteszem a polcra" típusú modell, hanem az "összedugom a törzset a szárnyakkal és a vezérsíkokkal, és kiteszem a polcra" típusú. Beraktam a kocsiba, majd szépen megvár, amíg hazajövök.

Most itt ülök a landzsban, és várok... De legalább nekem nem kell itt aludnom, mint egyeseknek (kopp-kopp).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.