Hétfő reggel a korábbi napoknál jobb időt jósolt a meteor. Nedvesebb levegő érkezett, ami több felhőt jelent, de zivatarosodás még nem volt várható. Megint nagyon korán szálltunk fel, fél 11-kor, és most már rendesen meg tudtunk emelkedni még a reptér közelében. Északnyugat felé már szép felhők voltak, míg keletre most semmi, így északnyugat felé indultunk. Tudtunk jól haladni, bár az emelések nem voltak olyan nagyok, inkább csak 2 méterek, mintsem 3-ak. Elértünk a vitorlázórepülő légtér északnyugati sarkába, a Gamsberg nevű hegyig. Azon túl már nem nézett ki olyan jónak az idő, így visszaindultunk Bitterwasser felé. Útközben hallottunk a rádióban valakit, aki arra panaszkodott, hogy északkeleten sincsen olyan bomba idő. Így úgy döntöttünk, hogy dél felé megyünk, mert arra jónak nézett ki az idő. És ez jó döntésnk bizonyult, találtunk pár jó emelést.
A Nap Termikébe pont nekem sikerült belebotlanom. Egy szép felhő alá érkeztünk, belehúztam, a varió elindul felfelé: 2 méter, 3 méter... Döntöttem az ASH-t, de a varió csak ment egyre feljebb: 4 méter, 5 méter! Mint egy álom, teljesen nyugodt emelés volt és jó nagy (általában sem szűkek a termikek errefelé), átlagban 5 méter felett. A varió úgy visított, mintha egy nagyon apró kis malac lenne benne. Csak egy "baj" volt vele: alig egy pár spirál után máris felhőalapon voltunk, úgyhogy tovább kellett mennünk.
Délen elértünk egy kialudt tűzhányó robbanási kráterhegy, a Brukkaros közelébe. Ott megemelkedtünk az utolsó szép felhő alatt, aztán elindultunk északkeleti irányba. Az volt a terv, hogy repülünk egy 1000 km-es FAI háromszöget. Ez olyan háromszög, aminek egyik oldala sem kevesebb, mint a teljes táv 25%-a, illetve nagyobb, mint a táv 45%-a (750 km-nél rövidebb távoknál a minimum 28%). Elég simán tudtunk haladni, egészen a botswanai határig, ahol észak felé fordultunk. Hamarosan elértük a háromszög harmadik sarkát, úgyhogy ideje volt elindulni hazafelé. A kurzuson nem volt túl bíztató az idő, a távolban a felhők kezdtek szétesni és szétterülni. Még megemelkedtünk egyet, aztán hosszú siklás kezdődött. Tudtuk, hogy még kell legalább egy emelés, hogy hazaérjünk. Már alig 1000-en voltunk a talaj fölött, amikor Christian talált egy megmentő gyenge termiket. Nem sokkal később jött egy még jobb emelés, ami aztán jól felrakott minket, úgyhogy még túl is tudtunk repülni Bitterwasseren, mielőtt leszálltunk.
OLC-ben másfél km híján 1100 km-t repültünk, de még értékesebb, hogy egyúttal egy 1011 km-es FAI háromszög is összejött. Ezt az 1000-et sokkal inkább magaménak érzem, mint az előző napit: jóval többet vezettem, mint akkor, nem volt hányingerem (pedig még ettem is két csokit repülés közben), nem fogyott el a vizem, és kevésbé fáradtam el a repülés végére. Azért a szokásos bőséges vacsora után már eléggé ágyba kívánkoztam...
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
