Rövid bécsi megállóval úton vagyok Magyarország felé. A gép pontosan indult Windhoekból és pontosan érkezett Frankfurtba, a kettő közötti 10 órát megpróbáltam alvással tölteni, de persze sikertelenül. A turistaosztályú ülésekben ez anatómiailag lehetetlen. Frankfurtban még megvolt az autóm (kő, szív, leesés), még gyorsan utánaérdeklődtem Szabó Peti világjáró csomagjának, aztán irány Magyarország. Sötét, szemerkélő eső, felvert víz az autópályán, öröm ilyenkor vezetni. A kinti hőmérséklet csak akkor tudatosult bennem, amikor az első benzinkúton megálltam, és kiszálltam tankolni. Hát itt hideg van, b... meg! Előtte a fűtött terminálépület és a zárt parkolóház elaltatta a figyelmemet.
Viszont kellemes meglepetésként ért, hogy amikor Németországban a benzinkúton osztrák autópályamatricát vettem, akkor ugyanott lehetett magyar (virtuális) autópályamatricát is kapni. Németországban! Úgyhogy gyorsan vettem is egyet, így legalább azzal sem kell bajlódnom a magyar határon.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.