Gyorshír: vasárnap sok más repülő társaságában Christian gépe is konténerbe került (szétszedve, természetesen), hogy Namíbiába hajózhasson. Tudniillik a bitterwasseriek olyan jól szervezettek, hogy van néhány, speciálisan vitorlázórepülőgépek szállítására átalakított konténerük. Aki Bitterwasserbe akarja vinni a gépét, csak bérel egy helyet egy konténerben, szeptemberben berakja a gépét, ami október végére így kényelmesen Namíbiába ér, a gazdáik meg majd mennek utánuk.

Jó utat, Delta Delta! (Christian gépéről lesz majd később egy poszt.)

További szöveg és képek Christian posztjában.

Mitől repül egy vitorlázógép? Hogyan tud emelkedni, ha nincsen benne motor? Van-e benne katapult? Mire jó egy darab madzag? Mindezekre választ kaphatsz az Index a Bitterwasser blog Vitorlázórepülés Szájbarágójában!

Szóval értem én, hogy a vitorlázógépben nincsen motor... De akkor mitől repül? A szél tartja fent? Ha nincs szél, leesik?

Nem, nem a szél tartja fent, és nem is esik le, ha nem fúj a szél. Biztos hajtogattál már papírrepülőgépet! Ha azt eldobod, akkor szépen siklik előre és lefelé, nem zuhan le. A vitorlázógép pont olyan, mint egy papírrepülőgép: a gravitáció húzza lefelé, de mivel van szárnya, nem zuhan le, hanem közben előre is siklik.

De hogy száll fel? Egy ilyen gépet nem lehet eldobni kézből!

A blogomat látva Christian is kedvet kapott írni egy blogot. (Hogy mondják németül azt, hogy egy bolond százat csinál?) Mindjárt írt is rólam egy nyúlfarknyi posztot, jól ellopva a vízumfotómat :-)

A rövid válasz az, hogy az Air Namibia menetrendszerinti járatával. A hosszabb válasz... nos, az egy kicsit hosszabb.

Az egész úgy kezdődött, hogy 1992-ben elkezdtem vitorlázórepülni Debrecenben, és roppantul élveztem. Hamarosan meglett a B-vizsgám (5 iskolakör egyedül), a C-vizsgám (10 perc repülés egyedül), az ezüstkoszorúm, és végül a szakszolgálati engedélyem; e két utóbbi már Hajdúszoboszlón. Teltek-múltak az évek, egyre többet repültem, meglett az aranykoszorúhoz szükséges 300 km-es táv (egy olyan, ami a gyémántkoszorúhoz is jó). Még két versenyen is voltam (Őcsényben és Békéscsabán), ahol mindkétszer a középmezőnyben végeztem a szeretett Kisvasommal (polgári nevén IS-29D2). Aztán elkezdtem a fizika PhD képzést a Debreceni Egyetemen, ami azzal járt, hogy minden évben 2-3 hónapra el kellett mennem Genfbe a CERN-be, ahol a kísérletünk mérései zajlottak. Ez még nem is lett volna baj, ha ez a 2-3 hónap nem mindig nyáron lett volna, ami ugye a fő vitorlázórepülő-szezon. Így a repülésnek 2002-től lőttek. Úgy voltam vele, hogy ha nem tudok rendesen repülni, akkor inkább nem repülök.

A Magyar Köztársaság 2004-ben csatlakozott az Európai Unióhoz, azonban a Namíbiai Köztársaságot mindez nem hatotta meg, és a magyar állampolgároknak továbbra is vízumot kell váltaniuk a Namíbiába történő beutazáshoz. Magyarországon nincsen namíbiai nagykövetség, ahol vízumot lehetne igényelni, de szerencsére ez nekem nem volt probléma, mivel nem Magyarországon élek, hanem Franciaországban, a munkaadóm pedig Bécsben székel. Így választhattam a párizsi és a bécsi nagykövetség közül. Párizs szép város, de messze esik onnan, ahol én lakom, Bécsbe viszont amúgy is jönnöm kell néha, így ez utóbbira esett a voksom.

Repülni sokféleképpen lehet: lassan és gyorsan, magasan és alacsonyan, katonásan és polgárian, motorral vagy motor nélkül, stb. Igen, motor nélkül is lehet, például siklóernyővel, sárkányrepülővel vagy vitorlázórepülőgéppel. Én ezek közül az utóbbi sportot űzöm. Ennek az a lényege, hogy az ember beleül egy, manapság már leginkább szénszálas vagy üvegszálas műanyagból készített karcsú vitorlázórepülőgépbe, és megpróbál vele minden nagyobb távot minél gyorsabban megrepülni. (Bővebben erről majd egy későbbi posztban.) A pilóták számára a repülés nem csak egyszerű hobbi: ez életforma és gondolkodásmód, szinte már vallás.

És mint minden vallásnak, a vitorlázórepülésnek is vannak szent helyei, amolyan földi paradicsomai, ahol igazán nagyokat és jókat lehet repülni. Az egyik ilyen hely Bitterwasser Namíbiában, Afrikában. (Majd arról is lesz egy poszt, hogy ez miért ilyen jó ez a hely.) Nos, ide fogok én menni két hétre december végén-január elején, hogy egy kétüléses gép másodpilótájaként repüljek. Erről fog szólni ez a blog. Azt tervezem, hogy megírom a kiutazásig történt érdekesebb dolgokat (például hogy hogyan kaptam namíbiai vízumot), illetve írok egy kicsit általában a vitorlázórepülésről is, aztán a Namíbiába megérkezés után jön a lényeg: minden nap megírom majd a történteket, lehetőleg fotókkal és esetleg videókkal illusztrálva.

És hogy mi a célom ezzel a bloggal? Gondoltam, érdekelhet pár embert egy ilyen vitorlázórepüléssel egybekötött afrikai nyaralás. És nem csak a rokonaimat és barátaimat, hanem a magyar vitorlázórepülőket is. Közülük egy páran már voltak Bitterwasserben, de a legtöbbjük még csak almodozik arról, hogy eljusson oda. Mert sajnos ez nem olcsó mulatság... (Erről is lesz majd egy poszt...) De ki tudja, talán ez a blog megadja a végső lökést az álmodozóknak, és ez esetben remélhetőleg hasznosnak találják majd az itt leírtakat, amikor a saját kiutazásukat és kinti repüléseiket tervezik/szervezik.

Ezen kívül nem titkolt célja a blognak, hogy egy kis reklámot csináljon a vitorlázórepülésnek, hiszen a tévében/rádióban/interneten olyan keveset hallani erről a gyönyörű sportról. Ha az itt leírtak hatására néhány, még a földön járó olvasó kedvet kap, kipróbálja a repülést, megfertőződik a "fliegerbacilussal" és aktívan repülni kezd, annak szívből örülni fogok!