Na, megvan végre a repülőjegyem. A foglalás már régóta megvolt, de most végre kiállításra is került. Persze nem papírformában, mert azért Afrika is halad a korral, hanem elektronikus jegyet kaptam. A foglalást a bitterwasseriek intézték, ami így utólag nem volt a legjobb ötlet, mivel minden kommunikáció rémesen lassú volt rajtuk keresztül. Az e-jegyet is csak egy nem túl szépen beszkennelt papírfecni formájában küldték el emailben. Na nem baj, gondoltam, majd a foglalási számmal szépen belépek az Air Namibia weboldalára, és onnan letöltöm az e-jegyet. Az elhatározást tett követte, a tettet viszont nem követte siker, a weboldal ugyanis makacsul egyre csak azt hajtogatta, hogy "Nincsen ilyen referencia", pedig még az e-jegy számával is próbálkoztam. Hát rajtam nem fogsz ki, kispajtás, irány a checkmytrip.com! De ott is csúnyán felsültem. Viewtrip.com? Hurrá, ott végre sikerült belépnem, és megnézni a foglalásomat. Viszont amikor az elektronikus jegyet akartam letölteni, akkor csak annyit írt ki, hogy "ÉRVÉNYES JEGY NEM TALÁLHATÓ". Na ne már, ilyenkor mi van? Lelki szemeim előtt már a frankfurti repülőtéren a becsekkolást érvényes jegy hiányában megtagadó légies kis asszonykák rémképe lebegett fel...

Mi legyen? A korábbi lassú ügyintézést elkerülendő, közvetlenebb módszerhez folyamodtam: felhívtam az Air Namibia képviseletét Frankfurtban. Az ottani kedves alkalmazott a svájci telefonszámomat látva átirányított a svájci képviseletükhöz, megspórolva nekem percenként 14 eurocentet. A svájci (zürichi) képviseletet felhívva még németül (pontosabban osztrákul) köszöntem, majd arról érdeklődtem, hogy folytathatnánk-e a beszélgetést angolul, mert az számomra inkább világnyelv. Az igenlő válasz után előadtam a problémámat, majd mondtam az utazás napját és a nevemet. "Hát akkor beszélhetünk magyarul is" - jött a válasz erre magyarul. Kiderült, hogy az Air Namibiát (is) Svájcban képviselő utazási iroda alkalmazottja egy magyar hölgy. Úgyhogy kellemesen elbeszélgettem vele a jegyfoglalás rejtelmeiről. Kiderült, hogy a jegyemmel minden rendben, csak azért nem tudtam sehol sem elérni az elektronikus jegyemet a weben, mert ez csak a weben megvett jegyekkel működik, az utazási irodában megvettekkel nem. A hölgy volt olyan kedves, hogy egy füst alatt gyorsan egy-egy ülőhelyet is befoglalt nekem az oda- és a visszaútra. Ablak mellé, természetesen. Végül elküldte a foglalásomat emailben, Air Namibia logóval, meg mindennel, ami kell. Majd szépen kinyomtatom. A magyar maffia mindenhol működik!

1936-ban Berlinben rendezték meg az olimpiát, amelyen a magyar Rotter Lajos is részt vett a saját maga tervezte "Nemere" típusú vitorlázógépével. A vitorlázórepülés ugyan nem volt olimpiai versenyszám, de a repülőszövetség bemutatót tartott abban reménykedve, hogy a légisportokat is felveszik az olimpiára. Mindenki legnagyobb megdöbbenésére Rotter Lajos augusztus 10-én bejelentette, hogy másnap a több, mint 300 km-re található Kielbe fog repülni. Ez akkoriban elképzelhetetlenül nagy távnak számított. Még nagyobb volt a jelenlévők megdöbbenése, amikor Berlinből felszállva 336 km repülés után valóban földet ért Kielben. Ezért a repülésért aranyérmet ugyan nem kapott, de új céltáv-világrekordot állított fel.

A következő magyar vitorlázórepülő világrekordra 71 évet kellett várni. Ezt Hegedűs László, vagy ahogy mindenki ismeri, "Bagoly" repülte 2007. december 19-én Bitterwasserben. Ez nem távolsági, hanem sebességi világrekord volt: Bagoly egy zárt 1250 km-es(!) háromszögön 151,5 km/h-s átlagsebességet ért el; a repülése fent van az OLC-n is. Bagoly részletes beszámolót írt a repüléséről, amit alant bemásolok (egy pár elütést kijavítottam, amúgy innen loptam). A szöveget olvasva mindenki képzelje maga elé Bagoly megfontoltan hümmögő hangját.

Christian közben szorgalmasan irogat a blogjában az első bitterwasseri élményekről (#1, #2, #3, #4, #5, #6), csak nekem nem volt időm ide írni semmit. De most röviden összefoglalom, amiket Christian írt: jó 24 órás út után ő és az első körös másodpilótája, Erich megérkezetek Bitterwasserbe. Az Air Namibia Airbus 340-ese kissé leharcolt volt, de a személyzet nagyon kedves. A bérelt autóval sikeresen túlélték a baloldali közlekedésssel való találkozást. A fíling kissé Bamako ralis lehetett a Kia Picantojukkal a sivatagon keresztül... De minden jó, ha a vége jó: Bitterwasserben a megérkezés után a welcome drinkkel öblíthették le az út porát.

Az első dolguk persze az volt, hogy összerakták az ASH-t. És ezután jött az első bibi (dráma!): a szárnyban lévő benzintankba nem akart belemenni a benzin. Hosszas próbálkozás után aztán végre felragyogott a műszaki szivárvány: kiderült, hogy a túlnyomás szelep van beragadva, de végül sikerült a rakoncátlan alkatrészt jobb belátásra téríteniük.

Minden bitterwasseri újoncnak el kell mennie egy szoktató/bemutató repülésre egy helyi emberrel, és ez alól Christian sem volt kivétel. Úgyhogy el is mentek egy kisebb háztömbkörüli repülésre... egy közel 400 kilométeresre. Maximális magasság: 5300 méter. Mondom, Namíbiában egészen mások a dimenziók... Aztán másnap Christian és Erich elmentek az első igaz távjukra. Nem volt a legjobb idejük, de azért sikerült majdnem 350 km-t repülniük. A fedélzeti mindentszámoló navigációs kütyü sajnos már a táv elején bemondta az unalmast (mit várhat az ember egy olyan ketyerétől, amit egy abszolút repülésképtelen halról neveztek el...), de a tartalékkal tovább tudtak repülni, és haza is értek. Másnap és utána még kevésbé volt jó idő, úgyhogy csak a földön ismerkedtek a környékkel.

Ma viszont megint voltak repülni, de alacsonyra kerültek, úgyhogy Christian kénytelen volt motort nyitni. Így csak 200 km lett nekik értékelhető.

Lent egy fotó az első éles távról. További sok-sok fotó Christian posztjaiban!

Megérkezett a november, ami azt jelenti, hogy Bitterwasserben beindult a szezon. Az első gépeket már össze is rakták, és mint ahogy a színpadon lévő fegyvernek el kell sülnie, hasonlóképpen az összerakott gépeknek sem maradhatnak a földön. Úgyhogy hétfőn és kedden már meg is születtek az első távok, köztük 500 km felettiek is. Kezdetnek nem rossz, csak így tovább!

Christian 5-én megy ki Bitterwasserbe, ahol 18-ig marad. A repüléseiről majd természetesen beszámolok. Aztán december 16-án megy ki a következő körre, ahol majd én is csatlakozok hozzá egy héttel később.

Magyarországon, és úgy egyáltalán Európában ritka az olyan időjárás, amikor 1000 kilométernél hosszabb távot lehet repülni vitorlázógéppel. Leginkább erős északi vagy déli szélben az Alpok kelet-nyugat irányú völgyeiben sikerülhet a dolog. Síkvidéken, termikes időben az 1000 km nagyon ritka. Igaz, már Magyarországon is volt rá példa, bár legjobb tudomásom szerint csak egyszer. Úgyhogy ezt nyugodtan elkönyvelhetjük a "fehér holló" kategóriába.

Bitterwasser, meg úgy egyáltalán Namíbia azonban egészen más dimenzió. Itt a szezonban, azaz november elejétől január végéig nagyon gyakoriak az 1000 km feletti távok. Ez nem azt jelenti, hogy minden nap ezres idő van, de többé-kevésbé rendszeresek az ilyen napok. Például a 2009-2010-es szezonban az OLC-be felvitt repülések alapján 19 ilyen nap volt: november 4., 12., 13., december 3., 4., 5., 7., 8., 9., 12., 13., 14., január 5., 6., 7., 8., 10., 11., 12. Látható, hogy a jó napok hullámokban jönnek: 1-2 hétig bomba idő van, aztán 1-2-3 hétig kevésbé jó. Persze Namíbiában a "kevésbé jó" is azt jelenti, hogy legalább 500 km-t lehet repülni, míg Magyarországon havonta egy pár ilyen nap ha van. És persze ezek sosem hétvégére esnek... Remélem, Bitterwasserben kifogok egy ilyen ezres hullámot a 12 repülési napom alatt.

De mitől is van ilyen jó idő Namíbiában? Ez több dolog szerencsés együttállásának köszönhető:

Alighogy kiposztoltam a DD örömteli megérkezését Namíbiába, máris újabb hírek jöttek: a repülőgép-konténerek szerencsésen befutottak Bitterwasserbe:

Az előtérben jól látható a jellegzetes bitterwasseri táj: sok kő, még több homok. Bár élőben láthatnám már... De egyelőre csak a DD szokhatja az ottani klímát. Christian majd november elején megy ki egy kis időre összerakni a gépet, aztán majd decemberben újra, immáron repülni.

További fotók Christian posztjában.

Hol is van tulajdonképpen Bitterwasser, azon kívül, hogy Namíbiában? Az alábbi Google térképen megtekinthető felülről:

View Larger Map

A nagy szürkésfehér paca egy (általában...) kiszáradt sós tó, ami ideális fel- és leszálló terep. A 10 négyzetkilométernyi tükörsima felszínen elég sok repülő elfér anélkül, hogy zavarnák egymást. A tó északi sarkában található a repülőtér fontosabbik része: a gépek nyűgüzőhelyei, a vendégházak, a hangár és a műhely, a főépület az étteremmel, és ami a műholdképen nem igazán látszik, még egy úszómedence is. (Egy úr a sivatagban is úr!) Látható a környékhez képest egészen dús vegetáció, beleértve a híres pálmasort. Ez utóbbi nem természetes képződmény, hanem nagyon is mesterséges: minden Bitterwasserben megrepült világrekord vagy FAI 1000 km-es (vagy hosszabb) repülés után a pilóta kap egy pálmafát, amelyet ő ültethet el. A bitterwasseri időjárást jól jellemzi, hogy már szép hosszú ez a pálmasor. Arra pedig különösen büszkék lehetünk, hogy már magyar pálma is van ott! Erről majd később külön is írok.

A fenti térképen kizúmolva jól látszik, hogy Bitterwasser tényleg a semmi közepén van. A kirajzolódó párhuzamos rozsdabarna csíkok a Kalahári-sivatag homokdűnéi. A legközelebbi település 8 km-re délkeletre Hoachanas, de ez sem éppen egy metropolisz, sokkal inkább csak egy apró falucska. Az első nagyobb város a Windhoek felé félúton található Rehoboth. Itt már kb. 20.000-en laknak, azaz kb. annyian, mint Hajdúszoboszló, csak itt kevesebb a víz, és nagyobb a meleg. Európai mértékkel maga Windhoek sem nagy város a kb. 300.000 lakosávál, de azért Debrecent így is lepipálja.

A legújabb hírek szerint az Aranysziget, rajta (benne?) pedig az ASH megérkezett Namíbiába, egészen pontosan a kikötőbe, Walvis Bay-be. Onnan a konténerek először a fővárosba, Windhoekba utaznak, aztán onnan pedig elvileg a mai nap folyamán tovább Bitterwasserbe és Pokwenibe. (Pokweni egy másik vitorlázórepülőtér Namíbiában.) Remélem, nem lett túlságosan tengeribeteg a DD, de hát végül is hozzá van szokva a háromdimenziós mozgáshoz. Igaz, nem konténerbe zárva.

Ideje írnom a repülőgépről, amivel Namíbiában repülni fogok. Íme egy szép fotó róla itt alant:

Hát nem gyönyörű?

Feltételezem, hogy az idetévedő átlagos blogolvasó körülbelül annyit tud Namíbiáról, amennyit én tudtam fél éve: semennyit. Az talán rémlik neki, hogy valahol Afrikában van; ez stimmel, tényleg ott van. Esetleg még valami olyan is derenghet neki, hogy onnan jönnek a "nemrégiben elhunyt diktátor vagyonából részesülhet, ha segít az átutalásban" típusú csaló emailek, pedig az nem Namíbia, hanem Nigéria. Vagy valami olyanra is emlékezhet, hogy ott zajlik a véres polgárhaború, amiről még film is készült, pedig az sem Namíbia, hanem Szomália. Mit érdemes tehát tudni Namíbiáról?

Christian repülőgépe jelenleg az Aranyszigeten tengeti a napjait. Az Aranyszigetet senki ne keresse a térképen, ugyanis ez nem egy földrajzi képződmény, hanem egy áruszállító hajó, amely a hétvégén kihajózott Hamburgból, fedélzetén a Delta Delta ideiglenes konténerkuckójával. A becsületes neve Golden Isle, 200 méter hosszú (a Titanic 270 méter... volt), a befogadóképessége 23 ezer bruttó regisztertonna (Titanic: 46 ezer), és majdnem 1000 darab 40 lábas konténert tud a fedélzetére venni. Christian természetesen már rettenes viharban tengerbe hulló konténereket vizionált... Állítólag évente kb. 10000 konténert potyogtatnak el a konténerszállító hajók a világ óceánjain, tengerein, tavain, tavacskáin és pocsolyáin. Nem túl megnyugtató szám, de remélem, a mi konténerünk nem jut erre a sorsra. (Kopp-kopp.) És szerencsére jéghegy sem sok úszkál Afrika körül.

Update: itt lehet megnézni, hogy merre jár a hajó. Hja, és úgy néz ki, hogy csak ma futott ki, nem a hétvégén.

Az első rész itt.

Hogyan lehet vitorlázógépekkel versenyezni? Itt is kapukat kell kerülgetni, mint a Red Bull Air Race-en?

Nem, itt nincsenek kapuk, hanem van egy startvonal, egy vagy több fordulópont, és egy célvonal. A startvonal nem egy valóságos startvonal, mint a futóknál, hanem egy pár kilométer széles virtuális kapu a levegőben, amin a géppel át kell repülni. Utána pedig sorban érinteni kell a fordulópontokat, végül pedig át kell repülni a célvonalat, ami általában a kiindulási reptér szélén található, szintén virtuális kapu. Így a gépek ugyanarra a reptérre térnek vissza, ahonnan felszálltak. Például egy Békéscsabán rendezett verseny esetén a startvonal valahol a reptér közelében lesz kijelölve, utána a fordulópontok lehetnek pl. Szentes templom és Hódmezővásárhely vasútállomás, a cél pedig ismét Békéscsaba. Ez így kb. 160 km, de akár 5-600 km is lehet, ha jó az időjárás. Egy verseny általában két hétig tart, és minden nap másik útvonalat (feladatot) kell repülni.

És ki nyer? Aki legelőször átrepüli a célvonalat?