Keddre az előrejelzés a hétfői folytatása volt: jó idő, de még nedvesebb, még több felhő, zivatarosodási hajlammal. Ismét korán felszálltunk, nem sokkal 11 előtt. Az emelések még nem vittek magasra, de ismét csak északnyugat felé voltak a szép kumuluszok, úgyhogy elindultunk arra. Ahogy haladtunk, egyre feljebb tudtunk emelkedni, de az idő nem volt olyan fantasztikus: az emelések szűkebbek és nehezebben kikörözhetőek voltak a korábbi napoknál, és nehezebb volt őket megtalálni a nagy felhők alatt. A Gamsberg előtt nem sokkal egy nagy zivatarba botlottunk, aminek a délnyugati oldala jól emelt. Az emelőtér végéhez érve megfordultunk, és még egyszer végigszáguldottunk az emelésben, aztán délnek vettük az irányt.
Dél felé haladva megint jobb lett az idő, jöttek a 3-4 méterek. A Brukkarost céloztuk meg, és szinte pont a hegy felett Christian talált is egy jó 5 métert. Még vagy 30 kilométert repültünk dél felé, aztán megfordultunk, és északkelet felé indultunk. Christian terve az volt, hogy repülünk egy 1070 km-es FAI háromszöget, az ugyanis új osztrák nemzeti szabadtáv rekord lenne. Ezek után nem nagyon erőltettem, hogy én repüljek, Christian mégiscsak gyorsabb. De önzetlenül csak ideadta egy időre.
Északkelet felé jó idő volt, de hamarosan egy jókora leárnyékolás állta az utunkat: ameddig a szem előre ellátott (és jó messzire ellátott), sehol egy szemernyi napsütés. Mi legyen? Ahogy Christian találóan mondta: "Jobbra a rekord, balra a biztonság". Nem akartunk kockáztani, nem lett volna értelme, úgyhogy Bitterwasser, azaz nyugat felé fordultunk. De arra sem volt túl rózsás a helyzet: egy széles felhő volt előttünk, amiből helyenként esett. Christian arra tippelt, hogy az eső szél felőli oldalán talán megy fel a levegő. És bejött neki, egy nem is gyenge emelés feltett minket 3500-re, úgyhogy mehettünk tovább. De a magasságunk még nem volt elég a hazaérkezéshez, és előttünk egy újabb széles felhő volt, újabb esőkkel... De ami egyszer működik, az működhet többször is: még kétszer fogott Christian egy jó emelést az eső előtt. A legutolsó termik előtt alig 600-on voltunk a talaj felett, 50 km-re Bitterwassertől...
Miközben végsiklottunk, gyönyörködhettünk a tőlünk délre elterülő hatalmas esőfrontban és a villámokban, ami csodálatos látványt nyújtott. Három bitterwasseri gép viszont ennek az esőfrontnak a túlsó, déli oldalán ragadt. Nem kockáztatták meg, hogy átrepüljenek rajta, inkább leszálltak Marientalban. Ez volt a helyes döntés, egy ilyen zivatar alatt olyan leáramlások vannak, amiből még egy motor sem húz ki.
Végül 950 km-t repültünk (illetve egy 930 km-es FAI háromszöget). Az osztrák rekord nem lett meg, de legalább hazaértünk. Érdekes és izgalmas repülés volt, a vége talán túl izgalmas is. Bár a törzsbe hajtott motor az izgalomfaktort jelentősen csökkenti.
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.