Tegnap megkaptam én is az üdvözlőpaksamétát mindenféle aláirandó papírral, plusz egyéb fontos tudnivalókkal. Ezek közül ami igazán figyelemre méltó, az az, hogy bár vannak a farmon szétszórva mindenféle lámpák, mégis az ember jobban teszi, ha éjjel zseblámpával világítja meg maga előtt az utat. Hogy miért? Mert a kígyók zokon veszik, ha valaki a sötétben rájuk lép, és a zokon vevés esetleg abban nyilvánulhat meg, hogy beleharap a rálépő lábba. És úgy tűnik, hogy ezt mindenki komolyan is veszi, és éjjel nem megy sehova sem a szobákhoz mellékelt zseblámpája nélkül.

A másik dolog a cipő. Mielőtt az ember beledugja a lábát, nem árt, ha jól kirázza, mert előfordulhat, hogy belemászott egy kígyó vagy egy skorpió, és ezek nem szeretik, ha a barlangjukba hívatlan vendég lép.

Ha esetleg a fentiek alapján úgy tűnhet, hogy Bitterwasser életveszélyes hely, meg kell hogy nyugtassak mindenkit, hogy mind a kígyók, mind a skorpiók nagyon ritkák. Leginkább csak nedvesebb időben jönnek elő, most viszont minden porszáraz.

A homo sapienst két dolog emelte ki az állatvilágból: az egyik a szembefordítható hüvelykujj, aminek segítségével eszközt ragadhatott a kezébe, a másik pedig a beszéd, amelynek segítségével hatékonyan kommunikálhatott embertársaival, társadalmat szervezhetett, és megépíthette a piramisokat és az űrsiklót. Az ember evolúciójának következő állomása az ülve alvás képessége, amelynek segítségével túlélheti a modern társadalom hosszú és unalmas meetingjeit és repülőútjait. Sajnos én még nem értem el az evolúció eme új fokára, úgyhogy bármilyen fáradt is voltam a frankfurti hajnali 2-es indulás után, talán egy órát ha tudtam aludni a gépen, és azt is csak több részletben.

Ettől eltekintve a 10 órás repülőút eseménytelen volt, csak a leszálláskor dobálták meg jócskán a gépet a termikek, úgyhogy rögtön ízelítőt kaphattam az itteni időjárásból. Ami még szokatlan volt: a szinte végtelen látás. Legalább 100 km-re el lehet látni, olyan száraz a levegő.

Leszállás után vártam az útlevélvizsgálatra, aztán vártam a csomagomra (egészben megjött, hurrá), aztán vártam a pénzváltónál, végül vártam a taxira. Ez utóbbit a bitterwasseriek intézték, de azt hitték, hogy a gép csak egy órával később jön, úgyhogy a taxi nem volt sehol. Gyorsan felhívtam őket, ők pedig gyorsan küldték a taxit, úgyhogy végre elindulhattunk Bitterwasser felé.

Bitterwasserbe kétfeléképpen lehet eljutni a reptérről: van egy út szinte légvonalban, de az csak az elején aszfaltozott, utána murvás. A másik út körbemegy, de szinte végig aszfaltozott, viszont vagy 150 km-rel hosszabb. Mi a rövidebbiken jöttünk, és a srác nem kimélta a Toyotát, nyomta a murván is 100-zal. Útközben láttunk majmokat, zsiráfokat, sőt egy termiket is. Pont akkor pörgött át az úton, amikor mi elmentünk, úgyhogy jól beterített minket porral. De nem bántam, legalább elmondhatom, hogy már voltam termikben Namíbiában.

Egyszer megálltunk tankolni, és vagy 2 óra után végre megérkeztünk Bitterwasserbe. Megkaptam a körkunyhómat (ez az én magyar fordításom a rondawel-re), és végre lezuhanyozhattam.

Holnap még nem repülök, úgyhogy lesz időm szétnézni. Annyit mindenesetre már most elmondhatok, hogy meleg van, de annyira nem vészes a dolog.

Még több képhez katt a lenti linkre.

Bitterwasser, 1. nap

Frankfurt megalapításakor a hely kiválasztásánál az időjárás aligha volt szempont, ugyanis míg itt pocsék idő van (szemerkélő eső, alacsony felhőalap, már-már köd), addig 100 km-rel délebbre még egész tűrhető volt az idő. Hát igen, akkor régen nem gondolták volna, hogy egyszer itt egy repülőtér lesz. De lett, és most én is itt vagyok. Miután sikeresen leparkoltam az autót (volt szabad hely bőven), fellifteztem a terminálba. Mit ad Isten, pont azt a liftet sikerült kiválasztanom, ami az Air Namibia check-in pultjától 5 méterre rakott ki az indulási szinten. A becsekkolás tehát jól indult, de kevésbé jól folytatódott: a kedves hölgy közölte, hogy a rossz idő miatt a gép Münchenben szállt le (ezt tudtam), és még mindig ott van (ezt nem tudtam), úgyhogy 20:25 helyett az indulás előreláthatólag hajnali 2-re tolódik. Hű de boldog lettem... Egy kis öröm az ürömben, hogy legalább megvacsoráztatott minket az Air Namibia a reptér melletti egyik hotelben.

További fájdalomdíjként megleptem magamat karácsonyra egy 1:200-as Lufthansa A380 modellel a Lufi reptéri boltjából (ott olcsóbb volt, mint a weben). Ez nem az az "összeragasztom, lefestem, és kiteszem a polcra" típusú modell, hanem az "összedugom a törzset a szárnyakkal és a vezérsíkokkal, és kiteszem a polcra" típusú. Beraktam a kocsiba, majd szépen megvár, amíg hazajövök.

Most itt ülök a landzsban, és várok... De legalább nekem nem kell itt aludnom, mint egyeseknek (kopp-kopp).

Az este Frankfurtból Windhoekba repülő gép már kora reggel megérkezik Frankfurtba. Általában megérkezik, de ma reggel Frankfurtban esik a hó, a reptér bezárt, így mint azt az Air Namibia kissé zaklatott hangú frankfurti képviselőjétől megtudtam, a gép Münchenben szállt le. Azt még nem tudta megmondani, hogy mikor és hogyan kerül át a gép onnan Frankfurtba. Én azért optimista vagyok, az előrejelzés szerint délutánra a havazást felváltja az eső, és akkor a reptér remélhetőleg hamarosan kinyit. Utána már csak az kell, hogy legyen személyzet, aki átrepüli a gépet.

Mindenesetre én elindulok, elvégre ide Genfbe biztos nem fog értem jönni a gép. Azért minden eshetőségre felkészülve a kézimotyómba beraktam egy kis törülközőt, hiszen mint tudjuk, az embernél mindig legyen egy törülköző.

Készen állok az útra: a bőrönd bepakolva. Pontosabban a bőröndök bepakolva, mert egy bőrönd jön velem Bitterwasserbe, egy meg marad a kocsiban a Magyarországra menő téli cuccokkal és karácsonyi ajándékokkal. Már elég nagy rutinom van bőröndpakolásban (foglalkozási ártalom), úgyhogy nem szoktam túl nagy feneket keríteni a dolognak, de most szépen checklistet írtam az elviendő dolgokról, aztán összekészítettem mindent, és végül bepakoltam a bőröndökbe. Mégiscsak a sivatag közepére megyek két hétre, ott nincsen szupermarket. A velem jövő bőröndöt majdnem sikerült 20 kiló alatt tartanom...  a hangsúly a majdnemen van. Remélem, nem szőröznek majd nagyon a check-innél. Indulás holnap reggel 10 körül, így bőven lesz időm Frankfurtba érni a gépem 20:25-ös indulásáig.

Már a régi rómaiak is megmondták, hogy "Navigare necesse est" (magyarul: "Necces az este, barátom, Navigare!"), úgyhogy én is előkészültem az útra mind földi, mind légi vonatkozásban. Az előbbihez az autónavigációs kézi készülékemben megadtam úticélnak a frankfurti reptér 2-es terminálját (onnan indul a gépem); eszerint 588 km és 5 óra 39 percnyi utazás vár rám.

A légi navigáció beállítása már egy kicsit több idő volt. De hogy is megy nálunk a navigáció? Tulajdonképpen nagyon hasonlóan, mint az autóban: van egy kézi kütyünk, amin fut egy navigációs szoftver, mi pedig betápláljuk az útvonalat, hogy merre akarunk repülni. A kijelzőn a térkép aztán mutatja, hogy hol vagyunk és merre kell mennünk. A térképen persze nem az utak vannak berajzolva, hanem a repülőterek, plusz mindeféle egyéb navigációs pontok, a különböző légterek, nagyobb települések, és nem utolsósorban a domborzat. A navigációs készülékben vagy van beépített GPS vevő, vagy pedig egy külső GPS vevőtől kapja az adatokat. A készülék maga vagy egy PDA, vagy egy okostelefon, vagy egy autós navi (amire ráhekkelték a légi navigációs szoftvert), vagy pedig egy speciális léginavigációs célszerszám. Nekem ezek közül az autós navis megoldás van, így ugyanazt a kütyüt tudom használni a kocsiban és a repülőben. Erre a légi navis szoftvert meg kell venni (van ingyenes is, de az feleolyan jó sincs), a térképadatokat viszont ingyen le lehet tölteni. Úgyhogy én is így tettem, letöltöttem a namíbiai adatokat a számítógépemre, aztán onnan a nekem szimpatikus területhez legyártottam a szükséges fájlokat, amiket aztán felmásoltam az autós navira. Sajnos a csudálatos blog.hu nem engedi, hogy a fájlokat feltöltsem ide, de ha valaki kéri, szívesen elküldöm neki.

Most itthon vagyok, a navim szerint Bitterwasser innen 7881 km 168 fokos irányon, és 180 km magasból pont el tudnék odáig siklani. Jó tudni.

Az első kettő után ma megkaptam a harmadik, emlékeztető oltást is, és még élek.

Ma reggelre leesett 20 centi hó, és még mindig szakad. Namíbiában akarok lenni!!!

Christian amúgy már Bitterwasserben van a második körére, most még egy másik másodpilótával repül. Már ha megérkezett a másik másodpilóta, mert Christian semmit sem hallott felőle az utóbbi időben. Ha nem bukkant fel, akkor legfeljebb egyedül repül, amíg meg nem érkezem. Ebben az esetben viszont nem 24-én, hanem már 23-án repülnék először, ami nem is lenne olyan nagy baj...

Egy hét múlva ilyenkor már pont úton leszek az Air Namíbia járatával. A menetrendem a következő: 21-én reggel indulok Genf mellől Frankfurtba kocsival (600 km, röpke 6 óra), amit otthagyok a reptéri parkolóban. A gépem este 8 körül indul, és másnap (22-én) reggel érkezik meg Windhoekba. Visszafelé január 6-án este indulok, és 7-én reggel érkezek meg Frankfurtba. A repülőről átszállok a (remélhetőleg még meglévő) autómba, és azzal a lendülettel elautózom Bécsig (700 km, 7 óra). Ennyi utazás pont elég is egy napra, úgyhogy Bécsben megalszom az egyik barátomnál, aki szintén vitorlázópilóta (naná!). A családig, azaz Debrecenig hátralévő 500 km-t majd másnap (8-án) tudom le. Debrecenben pedig kezdődhet a pótkarácsony és a pótszilveszter!

Apró érdekesség: a frankfurti repülőtéren kétféle parkoló van: a terminál mellettiek, és a jóval távolabb lévő, de olcsóbb "nyaralóparkoló". Az előbbiekben a parkolás a fenti bő két hétre 175 euro lenne, az utóbbiban 79 euro. Csakhogy... ha a terminálnál lévő parkolókba az ember legalább 4 héttel előre megváltja a jegyét, akkor kap kedvezményt: jelen esetben 80 eurót, azaz így csak 95 euróba kerül. Ez ugyan még mindig drágább, mint a nyaralóparkoló, de nekem a kényelmes parkolás megért 16 eurót (így mulat egy magyar úr!). Úgyhogy a frankfurti repülőtér weblapján hitelkártyával kifizettem a 95 eurót, ők pedig elküldtek nekem egy "prepaid" parkolókártyát 175 euró értékben. Ez úgy néz ki, mint egy papír bankkártya, és a következőképpen működik: amikor megérkezek a reptérre, a kocsival behajtok valamelyik terminál melletti parkolóba, a szokásos módon húzok egy parkolócetlit az automatából, a kocsit pedig leparkolom valahova (parkolóhely-biztosítás nem része a szolgáltatásnak). Amikor visszaérek, a parkolócetlit bedugom az automatába, ami majd kiírja, hogy fizessek 175 eurót. Ám én ekkor előveszem a nekem küldött parkolókártyát, és bedugom a bankkártyaolvasó nyílásba, mintha bankkártyával akarnék fizetni. És csiribí-csiríbá, a parkolási díj kifizetésre kerül, és mehetek utamra. Ha esetleg tovább maradnék, mint az előre kifizetett időtartam, az sem probléma: ebben az esetben a 175 euro és a tényleges összeg (pl. 185 euro) közötti különbséget kápéban vagy bankkártyával kifizethetem az automatánál, azaz a befizetett 95 euróm nem vész el. Jól kitalálták ezt a németek.

Más: a hétvégén az osztrák repülőklubom karácsonyi vacsoráján Bécsben végre tudtam beszélni Christiannal, először azóta, hogy bejelentkeztem nála másodpilótának. Egy csomó mindent már leírt a blogjában, úgyhogy végül is sok újdonságot nem mondott. A legértékesebb információ az volt, a körkunyhókban (fotó itt balra), ahol az én szállásom is lesz és ahol ő is megszállt, van áram, azaz lehet laptopot és mobilt tölteni. Továbbá rendes vetett ágy van a kunyhókban, ágyneművel meg mindennel, mintha csak egy szállodában lenne az ember, úgyhogy hálózsákot nem kell vinnem. Légkondi viszont nincs, úgyhogy lesz majd helyette este szellőztetés. Zuhany és WC sincs, ezeket a közös vizesblokkban lehet igénybe venni. Ennyivel kell beérniük azoknak a csóróknak, akik nem akarnak dupla annyit fizetni a légkondis, fürdőszobás bungallókért.

Az emberekben sok sztereotípia él Afrikáról: bushmanok, elefántok, oroszlánok, szavannák - na és persze mindenféle ismeretlen vagy nagyon is jól ismert fertőző betegség. Az embernek elég csak egy nagy levegőt venni a Fekete Kontinensen, és máris megbetegszik. Ez persze nincsen így, de azért nem árt az elővigyázatosság, és néhány oltás. Na de milyenek? Talán malária elleni? AIDS elleni biztos jó volna, de olyan még nincsen. Valami más? Az ilyesmit jobb emberhardveres szakemberre bízni, úgyhogy elmentem a közelben lakó, angolul is tudó (Franciaországban vagyunk, ez itt nagy szó) orvoshoz, aki állítólag a trópusi betegségek specialistája is. Előadtam, hogy Namíbiába megyek december végén, és hogy tanácsot kérnék oltásügyileg. A doki felütötte a Mindenttudó Kézikönyvét és az internetet, és rövid egyeztetés után, hogy tulajdonképpen hova is megyek Namíbián belül (a déli sivatagba), mondta az ítéletet: malária elleni oltás nem kell, mert délen sivatag van, víz nincsen, emiatt szúnyog sincsen, úgyhogy malária sincsen. Ezt mondjuk magamtól is sejtettem, de jól volt egy szakembertől hallani. Hepatitisz A viszont van, és az nem vicces betegség, úgyhogy az ellen kell oltás.

Rákérdezett továbbá a mostanában (értsd: elmúlt 10 évben) kapott oltásaimra, és csalódottan vete tudomásul, hogy ilyenek nem voltak. Úgyhogy fel is írt nekem három koktélt:

• Diftéria, tetanusz, szamárköhögés és gyermekbénulás elleni oltás.
• Hepatitisz A elleni oltás.
• Diftéria, tetanusz és gyermekbénulás elleni emlékeztető oltás. Ez utóbbit 3-4 héttel az első után kell beadni.

Megkaptam a receptet, kifizettem a tanácsadásért a 25 eurót, megvettem a patikában az oltásokat (kb. 80 euró), amiket aztán otthon beraktam a hűtőbe, nehogy megromoljanak. (Nem vicc, tényleg hűtőben kell őket tárolni!) A munkahelyen az elsősegélyhelyen (ilyenünk is van) a nővérek voltak olyan kedvesek, hogy az első és a második oltást (egy hét különbséggel) be is adták a bal vállamba (jobbkezes vagyok). A harmadik, emlékeztető oltásra majd a jövő hét vége fele megyek. Így még lesz egy pár napom a Namíbiába való utazás előtt, ha esetleg a harmadik oltásnak lenne valamilyen kellemetlen mellékhatása. De ez nem valószínű; az első kettőnek sem volt.

Most tudtam meg: vasárnap Bitterwasserben nem sokkal a felszállás után nagy sebességgel a földbe csapódott egy Ventus2cM vitorlázógép, és az olasz pilótája meghalt. (Forrás: 1, 2.) Az ilyen szörnyű hírek mindig kijózanítóan hatnak az emberre, hogy a repülés bizony veszélyes üzem. Azt még nem lehet tudni, hogy ezt a katasztrófát mi okozta. Nem valószínű, hogy a rossz időjárás, mert aznap is kiváló idő volt. Egy esetleges műszaki hibát nem lehet kizárni, bár ez elég valószínűtlen. Tekintve, hogy a pilóta már elég idős volt (68 éves), elképzelhető, hogy rosszul lett, és elveszítette az uralmát a gép felett. Majd a vizsgálat kideríti, mi történt.

Giovanni Scaglioni, nyugodj békében!

Tegnap Bitterwasserben megszülettek az első 1000 km feletti távok, ráadásul rögtön hat darab. Ezen kívül még Pokweniben és Kiripotibban is volt két, illetve egy ezres. Úgyhogy mondhatjuk, hogy beindult a szezon Namíbiában.